Ormányos erszényesek

A patkány, illetve borz nagyságú ormányos erszényesek vagy bandikutok. Ausztráliában, Új-Guineában és a környező szigeteken fordulnak elő. Ezek a gyakran erszényes borzaknak nevezett állatok alkonyatkor vagy éjjel indulnak táplálékot keresni: egyes fajok inkább rovarokat, mások gyümölcsöt esznek. Az eleséget hosszú ormányukkal kutatják fel a föld felszínén, vagy maguk ásta lyukakban. A bandikutok a föld felszínén élnek, bár más és más jellegű élőhelyeken. Ez a homokos sivatagi területektől egészen a nedves őserdőkig terjed.

A bandikutok lábujjainak száma kevesebb, összehasonlítva a többi sztyeplakóval, a kengurukkal vagy a patásokkal. Mellső lábukon az első és az ötödik ujj visszafejlődött és karom nélküli, a sertéslábú ormányos erszényesnek még a negyedik ujja is. Hátsó lábuk negyedik ujja jól fejlett és karmos, az első elcsökevényesedett vagy hiányzik. A második és a harmadik ujjuk visszafejlődött, és a bázisukon összenőtt. Az állat ezeket az ujjait csak szőrzete tisztítására használja, ezért végtagjait "tisztítólábnak" is nevezik. Végtagjainak méretarányai hasonlítanak a pézsmapatkány kenguruéhoz, ezért hasonlóan is mozog, többnyire ugrálva. A sertéslábú erszényes borz akár könnyű vágtára is képes.

A bandikutokat farkuk nem segíti a mozgásban, ellentétben a talajon élő kengurukkal. Ellenkezőleg, könnyen letörik, erről kapta a sertéslábú ormányos erszényes a latin nevét Chaeropus ecaudatus, azaz farok nélküli. 1863-ban az első példányt farok nélkül adta át a tudósoknak az az expedíció, amelyet Michel vezérőrnagy vezetett. A zoológiai névadás szabályai szerint ez az elnevezés megmaradt akkor is, amikor felismerték a tévedést.