Crash Bandicoot Nitro Kart 3D (N-Gage) teszt

Szerző: Wickon Dátum: 2013. március 20.

Kevesen tudják, de az App Store egyik legkelendőbb játékát, a Crash Bandicoot Nitro Kart 3D-t az N-Gage telefonokra is kiadták. Apropó, mi is az az N-Gage? Nem összetévesztendő a Nokia kudarcot vallott Game Boy Advance koppintásával; az N-Gage jelen esetben egy egyébként szintén befuccsolt szolgáltatást jelent, mellyel a finn telefongyártó óriás a legtöbb 2008 és 2011 között gyártott csúcstelefonjait ruházta fel. Ezek a készülékek támogatták a 3D-s játékok futtatását, körülbelül olyan szintű grafikával, mint egy PlayStation 1.

A játékot egy Nokia E71-en teszteltem. Pár éve nagyon örültem mikor sikerült sikerült beszereznem a gyűjteményembe, és arra gondoltam összefoglalom a véleményemet Crash életének eme versenyzős fejezetéről, mivel elég vegyes érzelmek kötnek ehhez a játékhoz. Nem ragozom tovább a szót, csapjunk is bele a lecsóba!

Történet

A játék egy meglehetősen értelmetlen sztorira alapoz, miszerint Cortex, Ripper Roo és Oxide összefognak, hogy elpusztítsák a Földet, de valamilyen különleges oknál fogva főként egy új karakter, Yaya Panda otthonát, bambuszerdőt szemelték ki célpontul.

Természetesen mondanom sem kell, hogy Crashre és barátaira hárul a feladat, hogy megmentsék a pandalány bambusz borította otthonát. A játékhoz egy sztorimód társul, ami tíz futamból áll, és általában különféle kihívások várnak ránk egy-egy ilyen küldetésben, ahol egy kijelölt karakterrel (Crash, Coco vagy Yaya Panda, de ezt az adott feladat határozza meg, nem mi választunk) kell versenyre kelnünk a gonoszok ellen. Mindemellett kapunk valami feladatot is nehezítésnek, bár ezek többsége nagyon bugyutának mondható. Talán a készítők lustasága, vagy a kreativitás hiánya miatt, de a kalanddal szerintem nagyon mellé lőttek, és teljes szívemből állítom, hogy – bár nem tart sokáig – egy kínszenvedés végigjátszani.

Történet: 3/5 – Sajnos nem a történet a játék erőssége, de legalább van, ugyanis a játék közvetlen folytatásában, a Crash Bandicoot Nitro Kart 2-ben már nem kapott helyet történet mód.

Grafika

A játék rendkívül szép látványvilággal rendelkezik, és a modellek is igényesnek mondhatóak ahhoz képest, hogy egy igencsak kezdetleges telefonos játékról beszélünk a mobilos 3D játékok műfajában. Természetesen a grafika nem ér fel az iPhone-os változat szintjéhez, viszont a többi N-Gage játék mellé állítva kitűnik a sorból. Nagyon sok elemet kölcsönöz korábbi Crash játékokból, például Crash, Coco és Cortex modelljei a 2007-es Crash of the Titansból, az autók, illetve a versenypályák pedig a 2005-ös Crash Tag Team Racing-ből lehetnek ismerősek a szemfüles rajongóknak.

Márketing szempontjából megértem, hogy Crash, Coco és Cortex a Crash of the Titans-os külsejeiket kapták, elvégre itt még nem jelent meg a Crash: Mind over Mutant, ami szintén ezzel a stílussal folytatta a sorozatot, így tehát akkor így kellett felismerhetőnek lennie Crashéknek.

Néhány szembeötlőbb hiba azért így is akad, amiket a fejlesztők egy kis odafigyeléssel igazából könnyedén elkerülhettek volna, például Cortex fején az "N" betűből egy "A" betűt faragtak (mivel csak függőlegesen tükrözték a modell textúráit), valamint lehagyták a kis hajpamacsot a feje búbjáról, így most az átlagosnál is kopaszabb. Oxide feje minden megjelenésével egyre hosszabb, és ebben a játékban sincs másképp.

Azonban míg ezektől az apróbb bakiktól el tudok tekinteni, van valami ami sajnos bosszantó, például, hogy a játék legnagyobb hibája egyértelműén Ripper Roo megjelenése, akinek egykori énjére már csak a karakter választásnál használt ikonja emlékeztet, meg talán a kék színű szőre. Vele nem bántak kesztyűs kézzel. Vagyis, végülis de. Szóval, az őrült kenguru már kicsit sem hasonlít az eredeti önmagára, és ez alatt arra célzok, hogy nincs rajta a védjegyévé vállt kényszerzubbony sem. Helyette azonban kapott egy pár boxkesztyűt, valószínűleg azon az elven, hogy a kengurúk a rajzfilmekben szeretnek boxolni. Bár ki tudja, a Crash Twinsanity óta nem láttuk, szóval lehet, hogy ennyi idő alatt kigyógyult mentális zavaraiból és új életet kezdett ökölvívóként.

Van nekünk továbbá egy új karakterünk is, Yaya Panda, akinek a megjelenésére nem tudok rosszat mondani. Szerintem tökéletesen illik a Crash játékok világába aranyos külsejével, és egyszerű színeivel.

Grafika: 5/5 – Gyönyörű, a korát felülmúló.

Zene, illetve hangvilág

A zene idegesítő, a motorok hangja pedig még idegesítőbb (egyébként az iOS-es változatban egy frissítés alkalmával lecserélték az autók hangját és emellett még két versenyzővel, Polárral és Dingodile-lal is bővült a kerakterek felhozatala, de ebből sajnos az N-Gage tulajok kimaradtak). És ezt nem csak a telefonba épített hanszóró miatt mondom, fülhallgatóval is pont ugyanannyira élvezhetetlennek találtam. Szóval kénytelen voltam általában lenémítva játszani, ha el akartam kerülni az önpusztító életmódot. Az egyetlen pozitívum, hogy a főmenüben a CTR-ből vett pittyegős hangok vannak felhasználva.

Zene: 1/5 – Ahogy mondtam, mind a zene, mind a hangok idgesítőek, ezért némítva a legjobb játszani.

Játékmódok és felépítés

A játék négy játékmódot tartalmaz:

Quick Race (gyors verseny) - Verseny egy véletlenszerű versenypályán, de most jön az elszomorító rész: csak Crashsel versenyezhetünk. Mindig is zavart, hogy nem választhattunk saját magunknak karaktert.

Tutorial (útmutató) - Egy akár végtelen hosszúságú szint, amelynek a célja, hogy bemutassa a játékot. Elég semleges a viszonyom ezzel a szinttel, igazából feleslegesnek tartom. Sajnos nem lehet kihagyni a játék első indításakor, kötelező jelleggel elvesz 2-3 percet az életünkből.

Cup (kupa) - Összesen három kupa van, mind a három négy-négy szintet tartalmaz. A kupákon nyílik lehetőségünk megnyitni új versenyzőket a C-R-A-S-H betűk összegyűjtésével. Ez a legreálisabb játékmód, és a betűk összegyűjtése is kellő nagyságú kihívást biztosít. Szerencsére itt már választhatjuk a megnyitott szereplők közül bármelyiket.

Missions (küldetések) - Egy megadott versenyzővel (Crash, Coco vagy Yaya) kell egy-egy feladatot teljesíteni a versenypályákon. Összesen 10 küldetés van, de, ahogy azt már korábban is mondtam, nem különösebben szórakoztatóak.

Time Trial (időmérő) - Természetesen végig kell menned a pályán minél rövidebb idő alatt. Segít, hogy a korábbi legjobb indőnket elérve automatikisan elmenti a szellemünket, és látjuk, hogy hogy állunk a rekordhoz képest. Aki ismer engem, az tudja, hogy az időmérő egyébként is a kedvenc elfoglaltságom minden Crash játékban, így ennek a lehetősége részemről természetesen plusz pont a fejlesztőknek. Viszont egy telefonos játék esetében az a probléma, hogy érzékenyek vagyunk készülékünkre, és csak egy ember használja, aminek az a végeredménye, hogy az időmérőket valószínűleg csak magunk ellen fogjuk menni.

Ezenkívül minden versenyben lehetőségünk van 10 wumpát is összeszedni, csak úgy, mint a Crash Team Racingben és a Crash Nitro Kartban, csakhogy ez alkalommal semmi értelme sincsen ezzel foglalkozni, mivel nem erősíti meg a fegyvereket és nem is gyorsít fel. Milyen zseniális! Ha jól emlékszek igazából csak néhány küldetésben volt haszna, ahol megadott számú wumpa gyümölccsel kellett befejezni a versenyt.

Hatalmas nagy szerencse, hogy az irányításokhoz bármilyen gombokat beállíthatunk. Ezelőtt még nem találkoztam olyan telefonos játékkal amiben lett volna lehetőségem ilyenre, úgyhogy nagyon meglepődtem rajta. Az iPhone féle döntögetéses irányítást egyik készüléken sem támogatja a játék, mondjuk talán azért mert egyik Nokia telefonba sem építettek még giroszkópot a 2000-es években.

Utolsó feltevésemet, miszerint minden autónak más-más előnyei vannak, nem tudom alátámasztani semmilyen forrással vagy bizonyítékkal, de én úgy vettem észre, hogy itt is jelen van a kocsik közti különbség. A legjobb versenyző egyértelműen Oxide. Amit hiányolok, hogy nincs jól megszokott turbó farolás, azaz 3-szoros driftelésért kapott átmeneti sebességnövelés.

A játszhatóság meglepő mód nem is olyan nehéz. Kisebb gyerekek is jól eltudnak vele szórakozni, pláne ha ismerik és szeretik Crash-t. Másfelől a játék túlságosan egyszerű, és éppen ezért nem okoz különösebb kivívást senkinek sem.

Játszhatóság: 5/5 – Egyszerűen irányítható, könnyen elsajátítható, a billentyűkiosztással pedig kedvünkre variálhatunk.

Hangulat: 2/5 – Bár sokmindent kölcsönöz korábbi Crash játékokból, valamiért mégsem sikerül igazán visszaadnia a hangulatukat.

Konklúzió

A játékot leginkább a Crash Nitro Kart-hoz tudnám hasonlítani. Túl sokat próbál meg lemásolni a legendás Crash Team Racing-ből, de a lényeges dolgok, mint például a háromszoros driftelésért kapott gyorsulás vagy a wumpa gyümölcsök által felerősített fegyverek kimaradtak belőle. Amit pedig megpróbál hozzá tenni, az többnyire nem jó (lásd: küldetések). Szerencsére a játék könnyű irányíthatósága, gyorsan elsajátíthatósága és persze a viszonylag jó fegyverek kárpótolnak mindenért.

Még egy fontos tényező, hogy csak egyedül tudunk játszani. Nincs se online, se Bluetooth többjátékos mód, pedig ezek a telefonok már képesek voltak Wi-Fi-re csatlakozni. Mivel a nehézségi fokozatot nem lehet variálni, egy idő után már mindig nyerni fogunk, annyira belejövünk. Egy többjátékos mód sokat lendített volna rajta, de ne feledjük, hogy ilyen az iPhone-os változatban sem található.

Összességében, Symbian-os Nokia telefont nem éri meg ezért vásárolni, pláne mert nagyon elavultak. Ha nagyon szeretnétek ezzel játszani, akkor inkább egy iPhone 4-et ajánlok, ami hasonlóképpen elavult telefon. A telefonos játékok legnagyobb hibája, hogy maguk a telefonok gyorsan elavulnak, és így egy-két év alatt feledésbe merülnek a megjelent játékok is. Pedig a CBNK3D igazán jól teljesített az App Store-on (N-Gage áruházban kevésbé), úgyhogy ez garantált bizonyíték, hogy Crash-nek igenis helye van a mobiltelefonokon, és az emberek igényt is tartanának egy igazán jó mobilos Crash játékra.

Szavatosság: 2/5 – Valljuk be, aki eddig nem játszott ezzel a játékkal, az ezután már biztosan nem fog, de higgyétek el, nem veszítetek sokat.

Pontozás

Tekintve, hogy ez egy 2008-as telefonos játék, azokból az időkből, amikor még a Symbian telefonok uralkodtak, az iOS-es és az Androidos telefonok pedig még gyerekcipőben jártak, egy kissé tanácstalanul álltam az értékeléshez. Nem igazán tudom, hogy akkoriban milyennek számított ez a játék a többihez képest, de nekem kifejezetten megnyerte a tetszésemet. De nem szabad elfelejteni, hogy az igazán jó Crash játékokkal még 10-20 év után is ugyanolyan boldogan játszunk.

Ugyanakkor ez nem egy nagykonzolos játék, így megpróbáltam kicsit kíméletesebben értékelni, mert ígyis meglepően sok dolgot sikerült belepréselniük a készítőknek, és rengeteg órán keresztül le tudott kötni. Ha lenne lehetőségem, akkor szerintem a mai napig elővenném vonaton vagy egy unalmasabb családi nyaraláson, pedig én nagyon keveset szoktam telefonon játszani, úgyhogy ez nagy szó nálam.

Szóval itt az idő, hogy megtudjuk mennyi pontot sikerült bezsebelnie a játéknak. A szavatosságot tekintve nem is igazán a játék részéről történik az elavulás, hanem a telefon részéről. Fogyasztói társadalmunkban a külső és belső ingereknek hála hajlamosak vagyunk akár egy-két évente cserélgetni eszközünket, és éppen ezért nagyon rövid élettartamot élt meg az N-Gage és ez a játék is.

• Grafika: 5/5 – gyönyörű, a korát felülmúló.
• Játszhatóság: 5/5 – egyszerűen irányítható, könnyen elsajátítható, a billentyűkiosztással pedig kedvünkre variálhatunk.
• Zene: 1/5 – ahogy mondtam, mind a zene, mind a hangok idgesítőek, ezért némítva a legjobb játszani.
• Hangulat: 2/5 – bár sokmindent kölcsönöz korábbi Crash játékokból, valamiért mégsem sikerül igazán visszaadnia a hangulatukat.
• Szavatosság: 2/5 – valljuk be, aki eddig nem játszott ezzel a játékkal, az ezután már biztosan nem fog, de higgyétek el, nem veszítetek sokat.

+ Szépen kidolgozott, leginkább a CTR stílusára emlékeztethet.

– Nem állítható a nehézségi fokozat, nem lehet csak úgy egy szinten versenyezni választott karakterrel és csak egyjátékos mód van. Emellett pedig hiányzik belőle a CTR és a CNK-féle turbó farolás, ami azért feldobta volna a játékot.

Összesen: 15/25 – 60%. Ha tanár lennék, egy hármas alá-alával tudnám díjazni ezt a játékot.

Köszönöm, hogy elolvastad az értékelésemet, remélem, hogy ezzel átfogóbb képet sikerült megosztanom veletek erről a múlt évtizedi játékról.

– A cikket írta: Wickon, 2013. március 20.