Crash Team Racing Nitro-Fueled teszt

Szerző: Wickon Dátum: 2020. január 1.

Visszatért a legendás gokartos Crash Bandicoot játék, a Crash Team Racing, egy kisebb alcímmel, ami közli velünk, itt bizony nem csak az eredeti CTR-ről, hanem annál jóval többről van szó.

Jómagam ez alatt az egy év alatt elég sokat pörgettem, ezért szeretném veletek is megosztani a véleményemet, hogy szerintem miért ez az egyik legkiválóbb Crash játék, miért méltó remastere a CTR-nek, és hogy miért ez az utóbbi évek legjobb gokartos játéka egyszerre.

Bár mindig is szerettem a platformer Crash játékokat, valójában be kell vallanom, hogy Crash egy másik műfajban tett próbálkozása volt a kedvencem; számomra a PlayStation 1-re megjelent Crash Team Racing a versenyzős játékok szent grálja, és talán ezért is voltam annyira elfogult és szigorú a Crash Team Racing Nitro-Fueled-del kapcsolatban, mielőtt kipróbáltam volna.

Szerintem nem én vagyok az egyetlen, akinek rengeteg szép emléke kötődik az eredeti, PlayStation 1-re megjelent játékhoz, és éppen ezért nagyon magas elvárásaim voltak a felújítással kapcsolatban, mivel már évek óta álmodoztam egy újragondolt CTR-ről.

Elvégre már egyszer, 2003-ban megpróbálta a Vicarious Visions replikálni a Crash Team Racinget, az ő játékuk, a Crash Nitro Kart valahogy nem igazán találta el a dolgokat.

Bár magamat egy szigorú és nehezen lenyűhözhető embernek tartom, a magas elvárásaim ellenére azt kell mondjam, hogy a Beenox csapatának a CTR Nitro-Fueled-del minden elképzelésemet sikerült teljesíteniük, és jócskán felül is múlta azokat. A játék az eredeti recepten nem változtat, azonban rengeteg új tartalommal bővítette az alapanyagot, új karakterek, kocsik, testreszabási lehetőségek, versenypályák, játékmódok, online meccsek, stb..., felsorolni is sok lenne, hogy mennyi új dolog van a játékban, ami valahogy így utólag olyan, mintha mindig is ott lett volna ezeknek a helye, csak 1999-ben még a hardware limitek miatt nem lehetett ilyen dolgokat megvalósítani.

A hagyományhoz hűen most ideje alaposabban is szemügyre venni a Crash Team Racing Nitro-Fueled-ot!

Történet – sok újdonságot nem tartogat, de ez nem is baj!

Ha anno játszottál az eredeti Crash Team Racinggel, akkor a történet, és vele együtt a kaland mód nem sok újdonságot fog tartogatni számodra. Röviden és tömören összefoglalva, ebben a játékban kivételesen nem Cortex az ellenfelünk, hanem egy földönkívüli lény, Nitros Oxide, aki a sebesség, versenyzés és természetesen a győzelem megszállottja. Galaxisról galaxisra jár, és a bolygók legjobb versenyzőit kihívja egy gokart versenyre, a tét pedig nem alacsony. Most épp a Földet vette célba, és a földlakók legjobbika ellen akar kiállni, hogy eldöntsék a bolygó sorsát; ha a földlakók elbuknak az Oxide elleni versenyen, akkor az egész bolygót egy lebetonozott parkolóvá alakítja, és mindenkit a szolgájává tesz. Crash és barátai, de még Cortex és bandája is gokartba szállnak, hogy megmentsék otthonukat.

Amikor új mentést kezdünk, akkor a kétféle kaland mód közül választhatunk, amit később már nem lehet módosítani. Végigjátszhatjuk a klasszikus módban, ahol a nyolc alap karakter közül egyikkel vihetjük végig a történetet, mindenféle kozmetikai variálgatás nélkül, valamint csak a szokásos nyolc versenyző fog megjelenni a pályán. Emellett pedig bevezetésre került egy valamivel rugalmasabb Nitro-Fueled mód, ami abban tér el a klasszikustól, hogy bármikor válthatunk a karakterek, autók, színek, vezetési stílusok, stb... között, amiket megnyitottunk, vagy épp megnyitunk a sztori játszása közben. Szerintem így sokkal élvezetesebb végigjátszani a játékot, hiszen bármikor kedvünkre variálhatjuk a dolgokat.

Egyedül egy helyen piszkált bele látványosan a Beenox a kaland mód menetébe, mégpedig a főellenségek terén történtek apróbb változtatások. Először is, az átvezetőkbe nyúltak bele, amivel nagyon jót tettek a játéknak. Most már mindegyik főellenségnek egyedi bemutatkozása és búcsúzkodása van, amiket az eredeti játékban hallható dialógusra szabtak. A kulcsokat most már a pályákon adják át a főellenségek miután legyőztük őket. Az átvezetőket szerintem nagyon jól feldobta a Beenox csapata. A főellenségek, Ripper Roo, Papu Papu, Komodo Joe és Pinstripe ebben a játékban az eredetivel ellentétben már nem ellenségeknek hatnak, hanem szimpla versenytársaknak, akiket miután legyőztünk, mind kedvesen és bíztatóan viszonyulnak a játékoshoz a következő kulcs átadásakor, majd azonnal játszható karakterek lesznek, ami szintén egy jó döntés, mivel az eredeti, 1999-es változatban csak a színes ékkő kupákkal nyithattuk meg őket, aminek valljuk be, nem sok értelme volt. Ezek a kupák most új nyereményeket tartogatnak.

Továbbá egy későbbi frissítéssel mind az 5 világban feltűnt egy-egy arany tojás, aminek a megszerzéséhez nagyon jónak kell lenni, ugyanis ezek az aranytojások a levegőben lebegnek, és nem könnyű megszerezni őket! Ha mind az 5-öt összegyűjtjük, akkor egy új karakter nyílik meg, a legendás King Chicken, a csirkék királya.

Egyetlen kritikám van, mégpedig az, hogy bár jelen esetben igaz, hogy ami jó azt nem kell elrondani, de ettől függetlenül elbírt volna a játék még valami újat a történetben, akár egy DLC formájában. Például lehetett volna akár egy teljesen új részleg a térképen a Beenox pályákkal, ahol Fake Crash a főellenség, ha már az eredeti PlayStation 1-es játékban úgyis ő volt az ötödik megnyitható karakter a sztori módban. Vagy akár a Crash Nitro Kart sztorimódját is adaptálhatták volna valamilyen formában, akár egy külön DLC keretein belül. Ennek ellenére a Beenox hű maradt az eredeti műhöz, amit pedig változtattak az logikus, és igazán ráfért a kaland módra, így teljesen jogosan jár a maximum pont.

Történet: Kiváló (5/5 pont)

Grafika – ahogy megálmodtuk

Elképesztő, hogy mennyit fejlődött a technológia rüpke 20 év alatt. Ez a játék már tényleg úgy néz ki, mintha egy Pixar szintű rajzfilm lenne. Mindent úgy újítottak fel a készítők, hogy ha elképzeljük a PlayStaiton 1-es Crash Team Racing játékot, és a Nitro-Fueled-re rápillantunk, akkor a képzeletünk körvonalai elevenednek meg. A Crash Nitro Kart-ból átemelt pályák ennél lényegesen többet változtak, itt láthatóan nagyobb alkotói szabadságot engedtek meg maguknak a játék fejlesztői, hogy ne csak CTR pályák másolatait kapjuk. De erre majd a játszhatóság alatt kitérek bővebben, ugyanis utóbbi pályáknak a vonulatai is változtak.

Minden élénk, színes, de szinte első pillantásra felismerhetőek a pályák a PS1-es változatból. Valójában annyira nem volt nehéz dolguk, mivel az eredeti CTR sem nézett ki rosszul, de biztos vagyok benne, hogy nehéz a stilisztikát átültetni. Minden környezet mesés, és a világ tele van apró dekorációkkal és effektekkel, illetve a háttérben állatokkal és emberekkel, amitől a játék élőnek hat.

A technológia fejlődésével még olyan apró vizuális újítások is lehetővé váltak, mint például az, hogy a havas szinteken a gumikat befogja a hó, ha belehajtunk egy pocsolyába, akkor a sár megtapad rajta, a tegnerparton a homok ragad a gumi mintázatába, stb... Ez nagyon sok szinten megfigyelhető, de sajnos ahogy frissült a játék Grand Prix tartalmakkal, úgy az újabb gumiabroncsoknál már sokszor figyelmen kívül hagyták ezt a részletességet, de a játék alap gumijainál láthatjuk működni ezt a funkciót. Szerintem ez egy olyan hiba, ami kis odafigyeléssel elkerülhető lett volna, így ez egy meglehetősen hanyag munka a Beenox részéről.

Grafika: Kiváló (5/5 pont)

Hangulat – a tetőfokon

A megjelenés előtt, mikor még csak videókon néztem a játékot, ahogy mások játszanak, egy kissé aggasztott a játék sokszínűsége; a rengeteg jelmez és autó mind felborította azt az egységes élményt, ami a CTR-ben volt, ahol mindenkinek ugyanolyan kis gokartja volt (kivéve Oxide-ot). Sajnos ezeket nem lehet kikapcsolni, ha egyedül játszunk, online módban pedig egy valóságos színkavalkád fogad bennünket, amivel én a mai napig nem tudtam valahogyan megbékélni, sokaknak azonban pont ez adja a legizgalmasabb részét a játéknak, a különféle testreszabási komibnációk megtalálása. Számomra egy kicsit idegesítő, hogy nem lehet kikapcsolni az jelmezeket és az egyéb testreszabásokat, illetve, hogy nincs olyan mód, amivel mondjuk csak az eredeti gokartokban versenyezne mindenki vagy akár mondjuk a CNK járművekben. Kaland módban van lehetőségünk a klasszikus élményt választani, de ez úgy gondolom össz-vissz kevés. Ha klasszikus CTR-t szeretnénk, akkor az egyetlen lehetőségünk a kaland módban egy klasszik mentés kezdése, amiben csak az alap 8 karakterrel fogunk találkozni. Szóval egy testreszabás letiltós opció jól jött volna a beállítások közé szerintem.

Amire nem lehet panaszt tenni, hogy tényleg itt van mindenki aki számít. Gondolj egy karakterre a Crash sorozatban, és valószínűleg megtalálod ebben a játékban. Több, mint 50 karakter közül lehet válogatni, és természetesen vannak olyanok, akik kimaradtak, de már így is felülmúlta minden elképzelésemet a fejlesztőgárda. Emlékszek, hogy megjelenés előtt a 25-30 karakter is irrálisán soknak tűnt, azonban a mostani létszám egyenesen elképesztőnek mondható a játékiparban, pláne egy Mario Karthoz vagy egy Sonic versenyzős játékhoz képest.

Ami még plusz, hogy van osztottképernyős multiplayer mód, azaz akár négyen is játszhatunk egyszerre. Sajnos ez az online versenyekre nem terjed ki, ott csak egyedül tudunk csatlakozni. Itt igazán meríthettek volna a Mario Kart 8-ból, ahol akár két játékos is csatlakozhat online versenyekhez egy masináról.

Pályák tekintetében is van bőven kínálat, és ha a Crash Nitro Karttal is vannak kelelmes élményeink, akkor ezek a szintek igazán jól lettek a CTR mechanizmusára szabva.

Hangulat: Kiváló (5/5 pont)

Játszhatóság – a döntő szempont

Az irányítás nem a teljesen, 1:1 másolata az eredetinek, azonban ezen a téren is meg kell emelnünk kalapunkat a Beenox csapata előtt, akik szinte teljesen képesek voltak visszaadni azt a fajta irányítást, ami az 1999-es játékban volt. Amit változtattak, az szerintem jót tesz a játéknak, értem ez alatt azt, hogy a kék tűz megtatrásával is lehet most már lehet teljes fordulatot  csinálni fékezéssel, amit pl. az eredeti játékban elvesztettünk ugyanebben az estben. A driftelés pont olyan, mint szeretnénk, a fegyverek is úgy viselkednek, mint ahogy azt megszoktuk, azonban az online meccsekben más arányban tűnnek föl, mint a többi játékmódban, amit mindenki eldönthet, hogy mennyire jó.

A Crash Nitro Kart pályákon többet változtattak, ezeket megpróbálták minél jobban elidegeníteni a CTR pályáktól, mivel a 2003-as játék egyértelműen azokat másolta le. Itt az antigravitációs szegmensek helyére új útszakaszok kerültek, de ezek tökéletesen kötik össze a régi helyeket az újakkal, és sokkal maradandóbban is lettek számomra, mint az eredeti, falon vezetős szakaszok.

A CNK-ból nem tértek vissza fegyverek és játékmódok, pedig szívesen láttam volna akár a csapat alapú játékmódot, vagy pedig azt a bizonyos „X” jelölésű dobozt, ami egy fegyverből 3 db-ot adott minden esetben, cserébe azonban a pályának egy nehezebb részét vagy az út külső ívét kellett választani, ami lemaradást okozhatott a versenyben. Valahol érthető az eltávolításuk, hiszen ezek a CTR-ben nem szerepeltek, azonban ezeknek a ládáknak a helyére egyszerű, wumpa gyümölcsös ládák kerültek, amikért nem igazán éri meg megtenni ezeket a kitérőket.

Kezdetben több probléma is felütötte a fejét, például, hogy a teljesen elbarmolt Sewer Speedway-en nem volt konzisztens módszer a levágó használatára, és nem lehetett a félcsövekben farolni, mert megállt a gokart. Ért ezen kívül egy csúnya bug is a játék közben az első pár hónapban, aminek hála az összes addigi mentésem meghibásodott, és ezért elveszett minden megnyitott jutalmam. Szerencsére a Grand Prix-ekben, és a Pit Stop-ban vásárolt javaim megmaradtak, de a kaland módban megnyitott karakterek, és az időmérőkkel megnyitott N. Tropy sajnos mind elvesztek, és újra kellett kezdenem. A hiba akkoriban több PlayStation 4 játékost is érintett, most azonban úgy tűnik, hogy teljesen orvosolva lett.

Rengeteg karakter és játékmód közül válogathatunk. Jelenleg 56 elérhető karakter van, ami magában foglalja a Crash Team Racing és a Crash Nitro Kart teljes stábját (mindenki kedvenc karaktere, Rilla Roo kétszer is szerepel, de ez szerintem megbocsátható).

Játszhatóság: Kiváló (5/5 pont)

Zene és hang – örökzöld klasszikusok

A motorok, hangeffektek, karakterek hangjára nem lehet panaszunk, tényleg le a kalappal a stáb előtt. Külön kiemelnék két embert, Lex Lang-et (Cortex hangját) és Deby Derriberry-t (Coco hangját), akik amennyire csak tudtak próbáltak hűek maradni az 1999-es játék eredeti dialógusaihoz az előadásukkal, pedig az eredeti CTR-ben nem ők szinkronizálták ezeket a karaktereket.

Időközben Nitros Oxide és Komodo Joe eredeti hangjai is elhunytak, azonban a helyettük megszólaló szinkronszinészek is beleadtak mindent a szerepükbe, a különbséget pedig csak az igazán éles fülűek tudják csak megmondani. Ripper Roo hangja is jobban passzol a karakterhez, mint az N. Sane Trilogy-ban.

Ami nekem nem tetszik, hogy például Pasadena O'Possumot ugyanúgy Debi Derryberry szinkronizálja, mint Coco-t, és nagyon elüt a karaktertől. A bébi karakterek (Baby Crash, Baby Coco, Baby Cortex és Baby Tropy) hangjai csak egy kicsit magasabb változatai az eredetinek, nem kaptak új hangokat sajnos.

Háttérzene terén már akadhatnak kifogásai egyeseknek, de ez igazán szubjektív dolog, mivel a háttérzenék is profin össze lettek rakva. Ahogy az a 2017-ben megjelent N. Sane Trilogy esetében, úgy a CTR Nitro-Fueled-nél is kisebb probléma lehet az, hogy az újrakomponált muszikákban nem szólalnak meg valódi hangszerek. Erre a problémára a trilógia esetében maga a szerző, Josh Mancell hívta fel a figyelmet. Véleményem szerint az új hangvilág nem elvesz, hanem hozzátesz az eredetiekhez, nagyon ütősek és pörgősek lettek a zenék, egy szóval fület gyönyörködtetőek.

Egy nagyon jó funkció pedig, ami az N. Sane Trilogy-ből sajnos kimaradt. Ha valaki nem lenne oda az új muzsikákért, azoknak a Spyro: Reignited Trilogy-hez hasonlóan jelen játéknál is van egy „Legacy Music” nevű kapcsoló, amit a beállítások menüben találunk, ezzel válthatunk vissza az eredeti, PlayStation 1-en felcsendülő zenékre.

Mindent összevetve úgy gondolom, hogy a zene igazán megérdemli a maximális 5 pontot.

Zene és hang: Kiváló (5/5 pont)

Szavatosság – már frissen is bűzlött valami...

A játék egyébként a megjelenést követő hónaptól fogva fél éven keresztül rendszeres frissítésekkel gyarapodott. Grand Prix események voltak ütemezve, egészen 2020. március 24-ig, amelyek minden esetben egy új pályát, néhány új karaktert, illetve új megnyithatóságokat (kocsik, matricák, festések, stb...) jelentettek, ezeket vegyesen Wumpa Coinokért cserébe vagy Nitro gyűjtéssel lehetett megnyitni. A Grand Prix-k már kivezetésre kerültek, vele együtt pedig a Nitro is megszűnt, így a korábbi Grand Prix-k nyereményei már a Pit Stop-on keresztül Wumpa Coinokért cserébe nyithatóak meg.

Van azonban egy hatalmas problémám a játékkal. A teljes élmény érdekében folyamatosan online kapcsolatra van szükség, különben nem tudunk karaktereket, járgányokat, stb... vásárolni a Pit Stop-ban. Emiatt főként a Nintendo Switch változat tulajai panaszkodnak, akik inkább útközben játszanának a játékkal, internetkapcsolatra pedig nem mindig van lehetőség.

Persze ha nem áll rendelkezésre internethozzáférés, akkor a kaland módban szerezhető nyeremények továbbra is megnyithatóak, de Wumpa Coinokat egyáltalán nem tudunk gyűjteni. Ezzel pedig az a probléma, hogy a Crash Nitro Kart és a bónusz kategóriájú karakterek, autók, és megnyithatóságok csak Wumpa Coinokért cserébe nyithatóak meg, szóval net nélkül ezekről a karakterekről lemondhatunk. Megjegyzem, hogy ha már egyszer megnyitottuk őket, akkor nem kell netkapcsolat az adott konzolon, hogy használjuk őket, de ha mondjuk újra letöltjük a játékot, akkor igen, szükség van rá.

Kíváncsi leszek, hogy pl. 5-10 év múlva vagy azon túl lesz-e lehetőségünk kiélvezni a játékot teljes egészében, vagy akkor már sajnos ezeket nem fogjuk tudni egyáltalán megnyitni. Szerintem eléggé rövid távra tervezett az Activision ezzel a feldolgozással, még akkor is, ha meglepően jól teljesített, hiszen a megjelenést követően hetekig az eladási listák élén állt, év végén pedig a The Game Awards a 2019. év legjob sport/verseny játékának választotta, ugyanezen címet pedig az IGN-től és a Brazil Game Awards-tól is megkapta, valamint a 2019-es The Game Awards gálán a legjobb sport/verseny játéknak járó díjat is bezsebelte! Egy ideig a játék kezdőképernyőjén Crash a TGA-n kapott trófeát tartotta a kezében, ami szerintem egy nagyon jópofa ötlet volt, de sajnos már visszaállították az eredetire.

Ilyen eredmények mellett jogos a kérdés, hogy hol maradt a PC változat? Hiszen a játék eladások terén jól teljesített, és rengeteg elismerésben részesült. Nos, egyelőre nincs kilátásban sem a PC változat, ami hatalmas baklövés az Activision részéről.

Az online meccsekbe már bele sem szeretnék folyni. Nincsenek dedikált szerverek, helyette elavult P2P van. Kezdjük ott, hogy nincs cross-play támogatás, azaz a játék nem csatlakozik rá más konzolos változatokra. Szóval azt felejtsük el, hogy mi PlayStation 4-en játszunk, a haverunk pedig Xbox One-on, mivel ez nem lehetséges. Nem vegyülnek a játékosok konzolok között.

Azonban a multiplayer még így sem működik rengesen. Tehát a P2P rendszeren keresztül az történik, hogy a 8 játékos közül az egyik játékos lesz véletlenszerűen a host (házigazda), és hozzá csatlakoznak a többiek. Már ez is probléámát jelent, ugyanis nincs host-migration, azaz, ha kilép a házigazda, akkor utána mindenki botok ellen versenyzik tovább, amik általában csak körbe-körbe mennek a pályán.

A lobby-ban amúgy is hosszú időket kell várakozni, mire találunk egy meccset, de ha a host kilép, akkor megint kereshetünk újat. És a versenyek sokszor el sem indulnak, mindenki csak a startvonalnál vár, de nem indul meg a visszaszámlálás percek után sem. Ilyenkor a legjobb visszalépni a menübe, és megint keresni egy új meccset. Hogy ennek a hibának mi az oka, az sajnos rejtély, talán pont rosszkor lép ki a host.

A folyamatos internethozzáférés-szükségessége miatt, a cross-play támogatás miatt, a PC port hiánya miatt, és az elavult Peer to Peer online meccskezelés miatt a szavatosságot sajnos le kell, hogy pontozzam. Csupán egy elégtelent tudok adni rá, hiszen itt nagyon is jelentős problémákról van szó.

Szavatosság: Közepes (3/5 pont)

Összegzés

A Crash Bandicoot N. Sane Trilogy és a Spyro: Reignited Trilogy sikere nélkül a CTR Nitro-Fueled talán sohase valósulhatott volna meg, így irdatlanul nagy szerencsének tartom, hogy a Crash Team Racing is kapott egy esélyt, és úgy látszik, hogy egyáltalán nem volt felesleges.

A játék árához képest rengeteg tartalmat kapunk, azonban sok szempontból egy mobilos játék benyomását kelti – a Pit Stop kínálata 24 óránként változik, így ritkán jön velünk szembe az a tétel, amire éppen fáj a fogunk (például én egy hét alatt egyetlen egy darab CNK karaktert sem tudtam megnyitni, ezért azt kellett megvásárolnom, amit éppen lehetett). Vannak még napi challengek, de szinte minden nap ugyanolyan feladatok jönnek, esetleg annyi eltéréssel, hogy más karakterrel kell megcsinálnod (pl. gyűjts 10 kristályt Crash-sel, Coco-val vagy Cortex-szel, ilyenekre gondolok), amivel a kevés tartalmat próbálják kitölteni.

Mindent összevetve a Crash Team Racing Nitro-Fueled méltó rekreációja a Crash Team Racing-nek, emellett pedig igyekszik megszerettetni velünk, és elfeledtetni a Crash Nitro Kart hibáit is (amit szerintem sikerül is). Kitűnik a műfajban a többi hasonló játék közül. Bár sokan a Mario Kart 8-hoz hasonlítják, mégis sok eltérés van a két játék között. Illetve a szintén nem rég megjelent Team Sonic Racing-gel nem is emlekedénám egy lapon.

Nem lehet szó nélkül hagyni a Pit Stop sokakat zavaró problémáját sem, hogy nincs katalógus, amiből válogathatnánk, azt tudjuk csak megvenni, amit az adott napon felkínál a játék – ezt egyébként az ingyenesen játszható Fortnite-ból kölcsönözték a készítők, azonban jelen esetben egy olyan játékról beszélünk, amiért mi valós pénzt adtunk ki. A Pit Stop-ban megvásárolható elemek csak kozmetikai jellegűek, és a Wumpa Coin-okért nem szükséges valós pénzt ki adni, de persze erre is van lehetőség. A Wumpa Coin-ok is lassan gyűlnek csak, egy versenyért 15-60 jár, ami ha többet játszol egy nap, akkor egy idő után még kevesebb lesz.

A Beenox képes volt fogni egy régi, jól bevált receptet, és a modern közönség ízvilágára szabva tálalni azt, a végeredmény pedig túlzás nélkül Crash eddigi legizgalmasabb, legváltozatosabb és legtöbb játékidőt kínáló, a fő történetszálltól elszakadó kalandja lett, melyről minden elfogultság nélkül kijelenthetjük, hogy felülmúlja az eredeti Crash Team Racinget.

Értékelés

Lássuk milyen pontokat sikerült bezsebelnie a játéknak a szokásos szempontok szerint:

• Történet: kiváló (5/5 pont)
• Grafika: kiváló (5/5 pont)
• Játszhatóság: kiváló (5/5 pont)
• Zene és hang: kiváló (5/5 pont)
• Hangulat: kiváló (5/5 pont)
• Szavatosság: közepes (3/5 pont)

Plusz: 8 fős online multiplayer mód (akár Battle mód is), szemetkápráztató grafika, 1-4 játékos osztott képernyőn, kapcsoló az eredeti zenéhez, változatlan story mód

Mínusz: Kevés új pálya, elavult online multiplayer megoldás (ha a főnök kilép a lobby-ból, akkor mindenkit kidob), nincs cross-play konzolok között, megjósolhatatlan szavatossági idő, folyamatos online kapcsolat igénye a megnyitásokhoz. Nincs PC-s kiadás.

Végső értékelés:

Kiváló! :)

(Összesen: 28/30 pont)

Aki tehát teheti, az mindenképpen szerezze be a Crash Team Racing Nitro-Fueled-ot, nem fog csalódni. Nem egy drága játék a maiakhoz képest, azonban rengeteg órányi szórakozást kínál akár egyedül vagy többen is, barátokkal, gyerekekkel, kistestvérekkel, ha azonban házon belül nem akadunk játszótársakra, akkor ott van az online multiplayer, ami mindenképpen a játék legjobb és legélvezetesebb formája, azonban ehhez PlayStation Plus előfizetésre van szükség, ami további kiadásokat jelent (Xbox One-on és Switch-en a netes játék szintén fizetős, így ez nem csak a PS gyengepontja). Ennek a játéknak igazán jót tenne egy PC port, lehetőleg a Steamen keresztül, de erre egyelőre semmi esély nincs.

A CTR Nitro-Fueled PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switch-re jelent meg 2019. június 21-én. Mi a játék PlayStation 4-es változatát teszteltük. Kiadja és forgalmazza az Activision.