Crash Bandicoot 4: It's About Time kritika

Szerző: Bata913, 2020-12-31

Bár a 2020-as év sokaknak nagyon nem azt hozta, amire számítottak, a Crash-rajongók több, mint tíz reménytelen év után ismét új játékot kaphattak, ami már nem a régebbi sorozat a felújított változata, hanem egy ízig-vérig 2020-as, de ugyanakkor klasszikus Crash-kaland.

Habár a rajongók nem hivatalosan már évtizedekkel ezelőtt elkeresztelték a Wrath of Cortex játékot „Crash 4-nek”, ennek ellenére hivatalosan ez az epizód foglalja el a kánon 4. részét. A Crash Bandiccot 3: Warped történései után járunk. Bár a videojátékok körében már bevett szokás (God of War, Ratchet and Clank, Star Wars, stb.), hogy számos előzmény-, illetve közbenső kiegészítőrészt kap a fősorozat, (véleményem szerint pusztán kreativitás hiánya miatt, de ez csak az én rosszindulatú feltételezésem 😊) Crashnél ez eddig nem jelent meg, időrendben követték egymást a játékok.

Szóval a Warped végén Crash (újabb) győzelmet aratott Cortexen, és két hű segítőjét saját fegyverüket ellenük fordítva (N.Tropy-t és Uka Uka-t) tér-időn kívülre juttatta. Uka Uka nem kis munka árán tud nyitni egy átjárót, hogy visszakerüljenek a világukba.

Öt darab játszható karakterünk van. A (már-már) megszokott Crash-Coco-Cortex sztárhármas mellett itt van a már party-játékokban bizonyított, de platformer pályafutásukat itt megkezdő Dingodile és egy új dimenzióból érkező régi ismerős, akit nem akarok elspoilerezni.

2020-ban a világot megrengető járvány idején már-már ízléstelen tréfának is beillene, de van négy új maszkunk (Lani-Loli, Kapuna-Wa, Akano és Ika-Ika). Bár, aki fizikában nem kifejezetten jártas, elsőre nem tűnhet fel, a négy maszk a jelenlegi fizikai értelmezés szerinti négy alapvetői fizikai kölcsönhatás megtestesítői. Erős (Akano), elektromágneses (Kapuna-Wa), gyenge (Lani-Loli) és gravitációs (Ika-Ika).

Főellenségek. Nehéz spoilerezés nélkül írni a főellenségekről (YoTube-on úgyis mindenki mindent megtalál pár kattintás után). Maximálisan törekedtek arra, hogy visszahozzák a régi Crash-ek főellenségeinek hangulatát, ugyanakkor új elemekből sincs hiány. Szerintem elég jól eltalálták a harcokat. Immáron beszélhetünk a 4. generációról. Az 1. generációt (klasszikus trilógia, CTR, Bash), követte a multiplatform korszak (WoC, CNK, Twinsanity, CTT), azt pedig a sok vitát gerjesztő 3. generáció (CotT, MoM).

Értékelés

Játszhatóság: 8/10

Nincs különösebb panasz az irányításra, nincs az bosszantó részlet, mint ami az újraalkotott trilógiában, hogy az első részhez megtervezték az ugrást, a többinél meg Crash barátunk szakadékba zuhan.

Hangulat: 9/10

Kiváló. Akik a ’90-esek évek elején születtek, és a 2000-es évek elején lettek Crash fanok, azoknak visszahozza a gyerekkorát, de a mai generációnak is kiváló szórakozás.

Történet: 6/10

Engem valahogy nem győzött meg. Az új maszkok nyilván érdesek, de én valahogy egy WoC flashback-et éreztem mögöttük.

Grafika: 8/10

Kétségtelen, az eddigi legkidolgozottabb Crash-rész, de 2020-ban ennyi a minimum. Ma már nem túlzott elvárás, hogy mozognak a levelek a fákon, felreppenek a madarak stb. Sok újat nem mutat a játék grafikailag, de olyan elemet sem lehet mondani, ami különösebb negatív kritikát érdemelne.

Zene és hangok: 7/10

A zenéről, hangokról túl sokat nem tudok mondani, egyszerűek, dallamosak, a pályákhoz illőek. A karakterek, felsikoltanak, nyögnek, sóhajtoznak, minden, ami kell.

Szavatosság: 6/10

Összesen 38 pálya található a játékban. Ez önmagában nem tűnne kevésnek, az eredeti trilógiában is itt körül mozgott a szám, ám véleményem szerint 2020-ban ez már kevés. Nagyon szórakoztató a játék, és nagyon hamar elrepül az a nyolc-tíz óra, amíg végigviszed.

Plusz: Klasszikus 2D-s „Crash élmény” teljes 3D-ben; új dobozok, ellenségek, képességek stb.; Régi Crashek, Twinsanity és új elemek kiváló ötvözése, „The Hazardous Wastes” világ pályái qva a jók, máshol is láttunk már sivatagos-roncstelepes világot, de ezt most (persze csak szerény véleményem szerint) tényleg nagyon eltalálták.

Mínusz: Akárcsak a Twinsanity-nél itt is azzal szembesülünk, hogy bár azonnal megragad a játék atmoszférája, ez sajnos nem tart ki túl sokáig; Félő, a pozitív kritikákat követően a készítők rákapnak a „klasszikus Crash-ek” tömeges újraalkotásához, ami nem biztos, hogy eredményes lenne; Nem használja ki a legmodernebb konzolok adottságait; Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez nem más, mint a „Wrath of the Cortex” 2020-as újragondolása.

(Összesen: 44/60 pont)

Más portálok értékelései

Nemzetközi és magyar portálokon nagyon magas értékeléseket kapott.

• IGN: 8 Great (nagyszerű)
• Metacritic: 85/100 (kritikusi), 8.3/10 (látogatói)
• GameFAQs.com: 3,61/ 5
• Gamespot.com: 8/10

Végszó

Szerintem egy picit túlértékelték. Bár kétségtelen, hogy hiánypótló egy mű a platformer videojátékok terén, ennek ellenére korszakalkotó újításokat nem tartalmaz. A játék különböző elemeit már láthattuk más formában más szériákban. Az viszont, hogy ezek kombinálásával egy nagyon szórakoztató, nagyon Crash-es játék született, nem vitatható.

Emlékszem, amikor 2004-ben megjelent a Crash Twinsanity, ami bár merőben új volt a klasszikus Crashekhez képest, és kapott keményebb kritikákat is, mégis egy nagyon jó irányba vitte el a szériát.

Véleményem szerint még egy Crash Twinsanity és egy Crash partijáték (Crash Bash + Crash Boom Bang + bármi egyéb) újraalkotás biztosan lesz. Ám, hogy hősünk hosszú távon hová tart, ma ezt még lehetetlen megmondani.